Nekem az utazás nem a múzeumokról szól. Sem a templomokról. Nem a fagyizásról. Nem a sétálóutcákról és nem az esti étteremben vacsorázásról, ahol általában a tévében megy a foci és mindenki egyszerre ordít fel. Nem a hotel-apartman-motel-mobilház-lakás-ház szobáról, nem az új ágyneműkről, nem a Bibliáról az éjjeliszekrény fiókjában, nem a becsomagolt szappanról, nem a svédasztalos reggeliről a sok ismeretlen külföldivel. Nem a kompakt fényképezőgépekről, a kompakt fényképezőgépes japánokon való röhögésről, hogy már megint miért vannak ennyien és miért fotózzák ugyanazt a lépcsőt többféle szögből már a tizedik perce, nem az áruházakról, nem a fura pénznemről, nem a metróról, a buszról, a péksütin élésről, a hátizsákról, amiben benne van minden és cipelem át a városon, mert nem merek semmit sem otthon hagyni. Nem a recepcióról. Nem az idegen emberekről, nem arról, hogy nyugodtan kibeszélhetsz valakit ordítva a háta mögött, szó szerint, mert úgysem érti. Persze, mindez hozzáad az élményhez, és még annyi minden, hogy itt ülhetnénk egész nap, mire elsoroljuk. Enélkül nem lenne a nyári, őszi, téli, tavaszi szünet, suliból lógás (igazolással persze - ejnyeejnye!) ugyanaz. De nekem mégis egy teljesen más dolog az, ami miatt úgy érzem, igen, most utazom, igen, most A pontból megyek a B-be, igen, most kimozdulok, igen, emiatt érdemes élni, igen, most élek…
Az anyósülésen ülök, megy az autó és a kedvenc zenéim dübörögnek az utastérben. Vagy, jobb dal esetében, az egész utcán vagy erdőben vagy kis településben, ahol éppen elhajtunk. És csak megyünk, nézek ki a fejemből, megállunk ismeretlen, semmi közepén lévő benzinkutaknál pisilni, buta újságokból olvasok fel butaságokat buta hangon, beszélgetünk, alszunk, hidakon, alagutakon, ismeretlen utcákon haladunk át, álmodozunk arról, hogy milyen jó lenne átmenni a kisebb hidak tetején lévő mű-erdőn, amit az állatoknak csináltak, hogy ne ijedjenek meg (annyira érdekes lehet!) és sajnáljuk, amikor kiszállunk. Teli torokból üvöltünk, teli ésszel gondolkozunk, és közben tényleg, úgy igazán szabadok vagyunk. És ezt nem tudja megadni egy epres fagyi, egy felfújható labda, egy macskaköves út, egy repülőgép, még egy nyílt tenger sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése