Amikor szüleid elutaznak és te pár napra egyedül maradsz és nincs kedved gyorskaját enni, de nincs elég pénzed valami jobbra és túl fáradt vagy elmenni boltba, hogy beszerezd valami jó recept hozzávalóit, de mégis meg szeretnél próbálni valami ehetőt összedobni, akkor érdekes dolgokra tudsz rájönni. :D
Elkezdtem összegyűjteni, hogy milyen ehető dolgok vannak itthon. Találtam pulykamellet a fagyasztóban, találtam krumplit, vöröshagymát, mustárt, pirosaranyt, borsot, pirospaprikát, magyaros fűszerkeveréket és tejfölt.
Rájöttem, hogy magyarok vagyunk!
Összedobtam, amit láttam és kész lett a magyaros pulykamell. Hát nem varázslatos??
Múltkor utaztam Angliába, de akkora vihar volt Magyarországon, hogy még nem tudtunk elindulni, ezért várakoznunk kellett a kapunál. Ez alatt az idő alatt egy kint élő magyar fiatalemberrel kezdtem el beszélgetni. Ő mondta, hogy van ott egy ismerőse, aki abból él, hogy két hetente hazajön televásárolja magát a túróruditól kezdve a csabai kolbászig mindenféle igazi magyar finomsággal és a kint élő magyaroknak angliai árakon eladja. "Van is rá kereslet bőven, mert nincs annál jobb érzés, mikor az egyik reggel, -amikor fáradt vagy, mindenből eleged van és egy kicsit honvágyad is van-, kinyitod a hűtőt és meglátod a bábolnai sonkát és a pirosaranyat!"
Ő csak a pálinkát hiányolta a kínálatból és amikor hazalátogat mindig visz magával vissza egy kicsit. Aggódott is a három üveg pálinkájáért a bőröndjében, nehogy összetörjenek a viharban. :D
Néha elgondolkozom azon, hogy a nagy világon e kívül van-e számomra hely.
Persze, hogy van. A világ durvanagy.
Viszont sosem tudnám elfelejteni, hogy honnan jöttem. Itt nőttem fel, ebbe a kultúrába tartozom és szeretem a gulyáslevest! :D
Annak ellenére, hogy a 'bunkó magyar ember' sztereotípia tényleg egy valóságos probléma, szerintem Magyarország képvisel egy bizonyos értékrendet, amit magaménak tudok érezni.
Zsófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése