2014. október 15., szerda

Életjel

Sokat alszom. Sokat eszem. 
Bocsánatért esedezem 
Azért is, mit nem én tettem 
Megint túl sok ruhát vettem. 
Engem nem hívnak a bálba 
Csak az, kinek egy fél lába 
Van, de ahhoz is bottal se,
És hidd el, ez mind nem mese. 
De mindegy, hiszen az én szívem 
Úgyis másé, az én hírem 
Nem rontja ő, sőt, javítja 
Énem fiú verziója. 
Erről ennyit, amúgy sok-sok 
Teát iszom, tejjel, bizony 
Kávét pedig minden nélkül
Egyszer ez majd csak megtérül. 
Sétálok is rengeteget 
Pestnek minden részletében 
Jártam már, hisz úgy imádom
Az én kis Csodaországom. 
Szobámban meg millió kép 
Őket raktam ki az imént 
Életemnek darabkái 
Sosem fognak hiányolni. 
Olvasom a horoszkópom 
Azét, kiről álmodozom
Rábízom magam a sorsra 
Az embernek nincs így gondja. 
Véletlenek nem léteznek, 
Minden okkal. Ha kérdeznek.
Ezért sosem pánikolok,
De ne hidd azt, hogy táncikálok.
Ne mondd el, mert túl ciki 
Taylor Swiftet hallgatni 
Miley Cyrust is szeretem 
És most mindenki kövezzen. 
Szemfóbia, szőnyegbolt, fúj 
Halak, csigák, minden, mi szúr
Csámcsogás és nyálas beszéd 
Egyszer kihagyott ebéd. 
London pedig a szerelmem,
Tizenéve övé szívem
Minden mi brit, Monty Python.
Gondolkozom, hogy talán hon
Cserélő leszek majd egyszer
De egyelőre Budapest mer 
Magyarul sokkal egyszerűbb
Viccet mesélni. Uff, és ez most
Itt nem rímelt, de nem baj
Valahogy kimentem én majd 
Magamat, igen, vonzok én most 
Mindent, ami nagyon kínos. 
Pillanatnyi elmezavar, 
Kutya, barát, család, Hawaii
Szervezkedés ellenségem,
Csak naptárba ne kelljen néznem. 
Egyszer láttam egy sorozatot 
Nem csak egy részt, hanem hatot.
Sírtam. Engem oda fel kell venni,
Sherlock rendezőnek lenni. 
Ott döntöttem: én már tuti 
Kliprendezővé fogok válni 
Alakítok, próbálkozom, 
Kitalálok, ha unatkozom. 
Zenét hallgatnom nem szabad,
Hiszen közben kattog az agy
És befogok én bárkit, aki 
Szereplőnek el tud menni. 
Néha meg túllelkesedem 
A túlzásokat nagyon viszem 
Stílust is naponta váltok, 
Álmoktól függ. Álmok, álmok
Sok Deja Vu, álmok miatt.
Emlékszem én minden napra
Ordibálni tudok nagyon, 
Te provokálsz, én nem hagyom.
Pontos vagyok, sose késem, 
Messze tartom el a késem, 
Mert mindig mindent elképzelek
Általában délben kelek. 
Pengető van a nyakamba 
“Várjál, állj, mi van ráírva?” 
“I’m with the band”, mosolygás 
Aztán kínos elfordulás. 
Gitározás stresszoldásként, 
Sokáig nem, aztán megint 
Éjjel-nappal, orrba-szájba, 
A szomszédoknak rémálma. 
Elkapom a pillanatot, 
Retusálni úgy utálok, 
Sztedikemhez béna vagyok, 
De így is dicséretet kapok.
Szellemekben pedig hiszek,
Felnövök, detektív leszek, 
Egy baki van, a vértől félek 
Néha elfordulva élek. 
Sorozatokat preferálok, 
Kocsikázni úgy imádok, 
Feltett láb, dalt kiabálni, 
Tenger, lábam hullám éri.
Napfény, csókok, hideg, inkább
Ölelést, a puszik furák 
C-Vitamin meg a legjobb
Desszert az egész világon. 
Ne aggódj, hisz mindjárt vége
Alapból ne aggódjál, mer
Attól csak a falra mászunk,
Összedől a kis világunk.  
Nem értik a humoromat, 
Udvariasan elfordulnak, 
Nem értik, miről beszélek,
Nem értem az életüket.
Megbocsájtós, sértődékeny
Séta veled, gyros éjjel, 
Néha meg csak ágyban levés, 
Tanulás és bölcselkedés. 
Gondolkodni sokat tudok,
Nevetni is, abból vagyok. 
Öblösen vagy cincogósan, 
Hátravetett fejjel jobban.
Ha nincsen ihlet, erőltetem, 
Az agyam túl furcsa nekem, 
Így született ez a vers is, 
Vagy hívd bárminek. 
Uff. Nem rímelt. 

Dodó