Életjel

Sokat alszom. Sokat eszem. 

Bocsánatért esedezem 

Azért is, mit nem én tettem 

Megint túl sok ruhát vettem. 

Engem nem hívnak a bálba 

Csak az, kinek egy fél lába 

Van, de ahhoz is bottal se,

És hidd el, ez mind nem mese. 

De mindegy, hiszen az én szívem 

Úgyis másé, az én hírem 

Nem rontja ő, sőt, javítja 

Énem fiú verziója. 

Erről ennyit, amúgy sok-sok 

Teát iszom, tejjel, bizony 

Kávét pedig minden nélkül

Egyszer ez majd csak megtérül. 

Sétálok is rengeteget 

Pestnek minden részletében 

Jártam már, hisz úgy imádom

Az én kis Csodaországom. 

Szobámban meg millió kép 

Őket raktam ki az imént 

Életemnek darabkái 

Sosem fognak hiányolni. 

Olvasom a horoszkópom 

Azét, kiről álmodozom

Rábízom magam a sorsra 

Az embernek nincs így gondja. 

Véletlenek nem léteznek, 

Minden okkal. Ha kérdeznek.

Ezért sosem pánikolok,

De ne hidd azt, hogy táncikálok.

Ne mondd el, mert túl ciki 

Taylor Swiftet hallgatni 

Miley Cyrust is szeretem 

És most mindenki kövezzen. 

Szemfóbia, szőnyegbolt, fúj 

Halak, csigák, minden, mi szúr

Csámcsogás és nyálas beszéd 

Egyszer kihagyott ebéd. 

London pedig a szerelmem,

Tizenéve övé szívem

Minden mi brit, Monty Python.

Gondolkozom, hogy talán hon

Cserélő leszek majd egyszer

De egyelőre Budapest mer 

Magyarul sokkal egyszerűbb

Viccet mesélni. Uff, és ez most

Itt nem rímelt, de nem baj

Valahogy kimentem én majd 

Magamat, igen, vonzok én most 

Mindent, ami nagyon kínos. 

Pillanatnyi elmezavar, 

Kutya, barát, család, Hawaii

Szervezkedés ellenségem,

Csak naptárba ne kelljen néznem. 

Egyszer láttam egy sorozatot 

Nem csak egy részt, hanem hatot.

Sírtam. Engem oda fel kell venni,

Sherlock rendezőnek lenni. 

Ott döntöttem: én már tuti 

Kliprendezővé fogok válni 

Alakítok, próbálkozom, 

Kitalálok, ha unatkozom. 

Zenét hallgatnom nem szabad,

Hiszen közben kattog az agy

És befogok én bárkit, aki 

Szereplőnek el tud menni. 

Néha meg túllelkesedem 

A túlzásokat nagyon viszem 

Stílust is naponta váltok, 

Álmoktól függ. Álmok, álmok

Sok Deja Vu, álmok miatt.

Emlékszem én minden napra

Ordibálni tudok nagyon, 

Te provokálsz, én nem hagyom.

Pontos vagyok, sose késem, 

Messze tartom el a késem, 

Mert mindig mindent elképzelek

Általában délben kelek. 

Pengető van a nyakamba 

“Várjál, állj, mi van ráírva?” 

“I’m with the band”, mosolygás 

Aztán kínos elfordulás. 

Gitározás stresszoldásként, 

Sokáig nem, aztán megint 

Éjjel-nappal, orrba-szájba, 

A szomszédoknak rémálma. 

Elkapom a pillanatot, 

Retusálni úgy utálok, 

Sztedikemhez béna vagyok, 

De így is dicséretet kapok.

Szellemekben pedig hiszek,

Felnövök, detektív leszek, 

Egy baki van, a vértől félek 

Néha elfordulva élek. 

Sorozatokat preferálok, 

Kocsikázni úgy imádok, 

Feltett láb, dalt kiabálni, 

Tenger, lábam hullám éri.

Napfény, csókok, hideg, inkább

Ölelést, a puszik furák 

C-Vitamin meg a legjobb

Desszert az egész világon. 

Ne aggódj, hisz mindjárt vége

Alapból ne aggódjál, mer

Attól csak a falra mászunk,

Összedől a kis világunk.  

Nem értik a humoromat, 

Udvariasan elfordulnak, 

Nem értik, miről beszélek,

Nem értem az életüket.

Megbocsájtós, sértődékeny

Séta veled, gyros éjjel, 

Néha meg csak ágyban levés, 

Tanulás és bölcselkedés. 

Gondolkodni sokat tudok,

Nevetni is, abból vagyok. 

Öblösen vagy cincogósan, 

Hátravetett fejjel jobban.

Ha nincsen ihlet, erőltetem, 

Az agyam túl furcsa nekem, 

Így született ez a vers is, 

Vagy hívd bárminek. 

Uff. Nem rímelt. 

Dodó