Néha, az életnek bizonyos szakaszain újrahallgatok minden olyan dalt, ami régebben fontos volt nekem, mert átsegített bizonyos időszakokon, mert emlékeztetett valakire vagy valamilyen szituációra. Tudom, hogy annó agyonhallgattam az összeset, megállítottam a közepén, mert nem hittem el, mennyire pontos, mennyire ugyanarról az emberről szól, akire éppen akkor gondoltam. Majd a gond elszállt, a dalt meguntam, jöttek az újak.
Új emberek jönnek az életembe, új szituációkkal találkozom, és az egyáltalán nem hasonló emberekhez ugyanaz az egy dal passzol és rájövök, mennyire ismétli magát az élet. Egy sor, egy versszak, egy teljes dalszöveg szólhat több emberről, akikkel találkoztál, pedig valójában semmi hasonló nincsen bennük, a való életben. Énekelhet éppen rólad is, ha elég jól ismered magad, felismered.
Addig dobálja eléd ugyanazokat a helyzeteket ez a nagy fura valami, amíg végre észre nem veszed, mit kéne csinálni. Bármennyire is eleged van belőle, bármennyit is nyafogsz, bármennyire erősen sírsz vagy éppen nevetsz az iróniától, ott lesz. Aztán szép lassan rájössz, mit kellene csinálni. És megcsinálod. És már nem lesz többet ugyanaz. Nem kell többet nyafognod miatta - minél többet nyafogsz, annál inkább marad. Az élet egy kurva. Ott csesz ki veled, ahol csak tud. De ne haragudj meg rá, melletted játszik, nem ellened. Mindent érted csinál.
Elsőre nem tűnhet ugyanolyannak ami most foglalkoztat, és ami fél éve, egy éve, több éve. De most dőlj hátra, nézz fel a plafonra és gondolkozz el úgy igazán - tényleg nincs bennük semmi közös? Meg fogod találni a közös pontokat, mert igenis VANNAK közös pontok.
Mert nagyon kevésszer jön neonfényű nyíllal a feje fölött, fújós zenekarral a háta mögött, síbakancsban és cintányérokkal. Neked kell rájönnöd. És amikor rájössz, jót nevetsz rajta és világossá válik, hogy semmi nem véletlen. Minden valamifelé vezet. Bezonyám :D
Dodó
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése